Fel-alá mászkáltam a házban, de Dean-t sehol sem találtam. Már komolyan aggódni kezdtem érte, ezért benyitottam halkan Samantha-ék szobájában, hogy szóljak Sammy-nek. A hold valamennyire bevilágított a szobában, így nem teljesen sötétben tapogatóztam. Azt viszont tisztán kivettem, hogy csak egy alak fekszikm az ágyban, és az minden bizonnyal Samantha. Odaültem mellé az ágyba.

-Sam.-rázogattam finoman meg. Szegény azt sem tudta hirtelen, hogy hol van.

-Mi a baj Cat?-ült fel az ágyban.

-Nincs meg Dean, és mint látom, Sam sem. Nem tud, hogy hol lehetnek?

-Mi? Nincs meg Sam?-nézett körben a szobában. Neki még fel sem tűnt.

-Nincs. És gondolom ott kell keresni, ahol Dean-t.

-Fogalmam sincs, hol lehetnek. De várj, felhívom Sam-et.-kutatott az éjjeli szekrényén. Basszus, de hülye vagyok, én nem is gondoltam arra, hogy telefonálhatnék.

-Ohh, hogy az a....Lemerült a mobilom.-bosszankodott Sam.

-Gyere, majd felhívjuk őket az enyémről.

Átmentünk a szobámba. Csak a kislámpát kapcsoltam fel, nehogy Helena felébredjen.

-Cat. Mi történt itt? Olyan ez, mint egy csatatér.-mondta suttogva, miközben a szétszórt könyvekre és ruhadarabokra mutatott.

-Áh, semmi különös.-legyintettem. Jha, méghogy semmi....az aztán volt valami, de mindegy. Megtaláltam a telefonom. Először Dean számát tárcsáztam.

-Ki van kapcsolva.-nyomtam ki idegesen a mobilt.

-Próbáld Sam-et. Ő nem szokta kikapcsolni.

-Oké, bár igazából Dean se szokta. Őt mindig el lehet érni.-mondtam, miközben Sam számát tárcsáztam.

-Nem kapcsolható.-dobtam az ágyra a mobilt.

-Akkor hol lehetnek?

-Fogalmam sincs. Remélem csak elmentek egy sört bedobni, vagy egy sztriptízbárba csajokat bámulni.

-Mire gondolsz Cat?

-Nem tudom Sam, de valamiért rosszat sejtek.-mondtam végszóra, ugyanis Helena ismét felsírt.

-Jhaj, drágaságom. Ne sírj!-vettem ki az ágyból. Olyan keservesen sírt.

-Biztos érzi, hogy nincs itt az apja.-állapította meg Sam.

-Nem tudom, de nekem tényleg rossz érzésem van.-sétáltam oda az ablakhoz Lena-val.

-Jólvan. Nyugodjunk meg! Most úgyse tehetünk semmit. Egyébként meg tuti, hogy valamelyik nightclubban bámulják a csajokat. Nah megyek vissza aludni.

-Sam.-szóltam utána.-Nem maradnál inkább itt? Légyszi. Ez az első estém Lena-val, és nem szeretnék egyedül lenni.

-Jahj, drágám, hát hogyne maradnék.

Így hát együtt feküdtünk le az ágyba, miután sikerült Lena-t elaltatni. Én személy szerint nem tudtam egy csomó ideig elaludni. Csak bámultam a plafont, és vártam, hogy meghalljam az Impala ismerős motorhangját. De nem hallottam. Igazából nem is tudom, mikor aludtam el. Reggel ki más, mint Lena ébresztett. Olyan 6 óra körül járhatott. Miután csillapítottam Helena étvágyát, úgy döntöttem, hogy már nem fekszek vissza. Samantha nyugodtan aludt az ágyban. Hogy bír ilyen jóízűen aludni? Vagy csak én reagálom túl a helyzetet?

A szobából kicsoszogva az volt az első dolgom, hogy körbefussak a házban, hátha megjöttek Dean-ék.......pedig sehol sem voltak. És a kocsim sem. Felfutottam a mobilomért. Tárcsáztam Dean számát, és......kicsöngött. Hál istennek. És megszakadt. Mi az, hogy megszakadt? Minek szakadt meg? Újra próbáltam. Most már csak ki sem csöngött. Sam telefonján megint csak a hangposta kapcsolt be. Már tök ideges voltam, ezért elmentem felébreszteni Sam-et. Leadtam neki ezt a telefonos sztorit, meg hogy még mindig nincsenek itthon. Most már az ő arcára is kiültek az aggodalom jelei. Nagyban azon gondolkodtam, hogy mit is tehetnénk, de persze semmi értelmes nem jutott eszünkbe. Nem volt mit tennünk, csak várni tudtunk.

Délután 5 óra körül lehetett, amikor is ismerős kocsihang ütötte meg a fülemet.

-Ez Dean.-pattantam fel az asztaltól. Kiszaladtam a ház elé. És valóban Dean és Sam volt az. Nah, gondoltam, most odamegyek és leordítom a fejüket, hogy mégis hogyan is képzelték ezt. Amikor kiszálltak, láttam, hogy eléggé nyúzottak, és Dean homlokán egy hosszú seb húzódott.

-Jesszus, mi történt veletek?-rémültem meg.

-Semmi különös, jól vagyunk.-vont vállat Dean.

-Hát pedig nem úgy néztek ki.

-Mondom, hogy nincs semmi baj.-mordult rám. Ettől kicsit megszeppentem.

-Jólvan. Oké. Akkor legalább annyit árulj el, hol voltatok.

-Csak magánügyet intéztünk.

-Miféle magánügyet?

-Olyat, ami csak rám meg Sammy-re tartozik.-egyre ingerültebb volt.

-Hát oké.-sértődtem meg. Mi az, hogy nem ad magyarázatot?

-Nah gyere, összevarrom a fejedet, nehogy kiszivárogjon az a sok eszed rajta.-ragadtam meg a kezét, és elkezdtem húzni befele. Nem ellenkezett, jött magától.