Az elkövetkezendő 4 hetet nagyon megszenvedtem. Ismét rámjöttek a rosszullétek. Az orvos szerint ez normálisnak mondható, bár ritkán fordul elő. Naná, hogy velem előfordul, miért is ne? Szóval eléggé nehéz volt. Természetesen az éjszaka közepén kellett velem berohanni a kórházba.
-Nyugi Cat! Nyugi! Mindjárt bent leszünk! Nyugi!-egész végig ezt mondogatta nekem Dean, miközben száguldoztunk a kocsival a kórház felé.
-Dean! Én nyugodt vagyok. Csak fájdalmaim vannak.-sziszegtem. Hát fájdalmaim tényleg voltak. Minden elismerésen anyáé, hogy ezt végig bírta anno csinálni.
-Jólvan, itt is vagyunk.-fékezett le.-Gyere, segítek!-segített ki a kocsiból.
Bent 5 perc múlva egy ágyon találtam magam. 6 órán keresztül szenvedtem. Hajnali fél 5-kor megszületett a kislányom. Anyáék is bejöttek idő közben a kórházba, szóval mindenki izgatottan várt kint, amikor is kijött az orvos. Dean kapásból letámadta.
-Minden rendben?-kérdezte izgatottan.
-Igen, minden a legnagyobb rendben. De szólnék, hogy most csak egy ember mehet be, mert a kismama igencsak kimerült.
Dean kérdően anyára nézett.
-Menj csak Dean. Mégis a te kislányod született most meg.
-Köszi.-majd be is "rontott" a szobába.
-Szia.-köszöntem kimerülten.
-Szia.-suttogott.-Oh istenem, hát ő lenne a kislányunk.-nézte a mellkasomon fekvő kisbabát.
-Igen.-mosolyogtam.
-Milyen gyönyörű.-figyelte meghatottan.
-Igen, az. Nem akarod a karodba venni?
-Mi? Nem.
-Miért?-csodálkoztam el.
-Nem merem. Annyira csöpp. Félek, hogy összetöröm.
-Már hogyan törnéd? Ne butáskodj! Gyere!-intettem közelebb. Óvatosan átadtam a karjába a csöppséget.
-Ez hihetetlen érzés.-mondta, miközben olyan óvatosan fogta a kislányunkat, mintha valami hímes tojás lenne.
-Dean. Az orvos feltett egy olyan kérdést, amin mi még eddig nem is gondolkodtunk.
-Mégis mit?-kérdezte, miközben óvatosan leült a babával.
-Hogy hogyan fogják hívni.
-Oh, nem gondolkodtunk azon, hogy mi lesz a baba neve.-kapott észbe.-Ezt mégis hogy felejthettük el?
-Nem tudom. Az orvos meg olyan idétlenül nézett rám, amikor közöltem vele, hogy nem gondolkodtunk ezen.
-Most itt van ez a csöppség név nélkül.-jegyezte meg, miközben óvatosan visszaadta.
-Szóval nem ártana neki nevet választani.
-Most rögtön?-kérdezte.
-Mivel nem ártana a kartonba...
-Értem.-bólogatott.
-Igazán nagyszeű, hogy érted, de ettől szegényemnek még nem lesz neve.
-Hát, talán lehetne...vagy esteleg...netalán.-törte a fejét.-Esküszöm, egy női név sem jut most az eszembe.
-Oké, nyugi.-nyugtatgattam Dean-t, aki eléggé ideges lett az miatt, hogy nincs a kislányunknak neve.-Nézz rá, mi jut róla eszedbe?
-Hogy ő lesz a világ legszebb nője.
-Dean!! Ő a lányod!-förmedtem rá, de ő folytatta.
-Mert nagyon hasonlít már most rád.
Oh, hát ez egy csöppet meghatott.
-És mivel én vagyok az apa, nem kérdés, hogy jó csaj lesz belőle, hiszen az apja egy félisten.-mosolygott.
-Oh, hogy milyen beképzelt vagy.-nevettem.-De igazad van, tényleg gyönyörű.
-Igen, a világon a legszebb.
-Helena.-mondtam.
-Micsoda?-vonta fel a szemöldökét.
-Hallottál szép Helénáról?
Vállat vont, ebből kikövetkeztettem, hogy nem. Istenem, mégis hogy járta ki a gimnáziumot?
-Szóval.-kezdtem bele.-Helena Zeusz és Léda egyik leánya volt a görög mitológiában. Mivel a főisten volt az apa, így a többi isten agyonajándékozta a kislányt, legfőképp Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. A világ legszebb lányává, majd nőjévé tette. Királyok versengtek Helena kézéjért, végül Menelaosz király lett a férje.
-Szerintem épp vadásztam apával, amikor ezt az anyagrészt leadták a suliban.
-Igen, valószínű.-mosolyogtam gúnyosan.
-Szép név, nekem tetszik. Olyan kis szende névnek hangzik, de sebaj.
-Szende? Dean. Helena miatt robbant ki a trójai háború.
-Oh, vagy úgy. Hát így már kevésbe szende. De nekem még mindig tetszik. És mi lesz a második neve?
-Második?-lepődtem meg.
-Aha, szinte mindenkinek van második keresztneve.
-Igen? És neked mi az?
-Hát én abba a kisebbségbe tartozom, akinek nincs.
-Ahha.
-De neked Cat....vagyis Rheia.
-Mi? Honnan tudod ezt?
-Mit? Hogy Rheia a második keresztneved? Hát csak úgy.....
-Mindegy. Akkor sem lesz második keresztneve. Bőven elég lesz neki a két vezetéknév.
-Héhéhé. Miféle két vezetéknév?-lepődött meg.
-Hát a Winchester meg a Simon.
-Simon?
-Igen, tudod. Az én vezetéknevem.
-Igen, azt tudom. De a gyerek az apja nevét szokta viselni.
-Kivéve ha az anya azt nem úgy akarja.
-És anya most nem úgy akarja?
-Nem, nagyon nem.-ráztam a fejem.
-Akkor mégis mi lesz a neve? Helena Winchester Simon?
-Nem. Helena Simon Winchester?
-Miért a Simon van elől?
-Miért? Miért? Mert az S előrébb van, mint a W.
-Nah jó, akkor legyen Helena Simon Winchester.
-Elnézést, de vége van a látogatási időnek, és a kisbabát is el kellene vinni a csecsemőosztályra.-jött be az orvos egy nővér kíséretében.
-Rendben.-bólintottam, majd átadtam a lányunkat a nővérnek, aki úgy elviharzott vele, hogy el se tudtam búcsúzni tőle.
-Oké, akkor én megyek. Doktor úr, azért a többiek még bejöhetnek gratulálni a kismamának?-kérdezte Dean.
-Csak ha a kismama nem túl fáradt.
-Nem.-vágtam rá, pedig eléggé az voltam.
-Rendben.
-Akkor én megyek is.-mondta Dean.
-Szia.-jött oda, és adott a számra egy puszit.-Holnap bejövök.
-Oké, szia.
