Igazából az elkövetkező időszakban semmi sem történt. Nah jó, talán pár dolog. Pl. a hasam már görögdinnye méretű lett, ami nem csoda, hiszen lassan már a 8. hónapban jártam. A babával minden a legnagyobb rendben volt, folyamatosan jártam kontrollra. És az is kiderült, milyen nemű lesz. De ezt csak én tudom, senki másnak nem árultam el. Pedig nem egyszer faggattak, de én megfogadtam, hogy egy ideig biztos nem árulom el senkinek. Anya még mindig velünk volt, sehogy sem tudtam volna hazaküldeni, ugyanis nem akart egyedül hagyni. Igazából én se szerettem volna, ha hazamegy, mert elég nagy segítséget nyújtott nekem. Lássuk, mi van a többiekkel. Szóval, Riley talált magának egy pasit. Hát terhes nő létemre én is csorgatom utána a nyálam, olyan jól néz ki. Ráadásul elég gazdag meg befolyásos. Szóval ahogy mondani szokták, Riley-nak bejött az élet. Már nem is él velünk, hanem odaköltözött a pasihoz. Attól függetlenül naponta meglátogat minket. Anya, hát ő jól elvan. Főz, mos, takarít ránk. Igazi tündér. Dean…..igazából ő is csak van. Segít nekem mindenben, amire csak megkérem. Közben folyamatosan csinálja a kártyahamisításokat. Időnként pedig elugranak Sammy-vel egy-egy munka miatt. Ilyenkor mindig elfog némi aggodás, mert hát mégis a gyerekem apja viszi vásárra a bőrét. Igazából köztünk is van valami Dean-nel. Mármint nem vagyunk teljesen közömbösek egymás iránt, de mintha ott lenne köztünk valami fal, amin nem találjuk meg az ajtót. De az a vonzódás megvan köztünk. Az én irányomból legalábbis megvan. Bár lehet, hogy ez is csak a baba miatt van, végülis ilyenkor nem csak bizonyos ételeket kívánhatunk meg, hanem embereket is. Mindegy, ez bonyolult. Különben ha hiszitek, ha nem, Dean nem csajozott azóta, mióta megtudta, hogy gyereke lesz. Azért ez nem semmi teljesítmény tőle. És ott van még Sammy és Samantha. Hát miattuk fontos ez a nap. Ahogy mondani szokták, egy jeles nap ez mindannyiunknak, főleg kettejüknek. Igen, bármennyire hihetetlen is, de a két Sam összeházasodik. ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! Kb ez volt az első reakcióm. Házasság? Sose hittem volna, hogy valamelyik Winchester valaha is házasodni fog. Nah jó, Sammy-ből még kinézhető, de akkor is áááááááá. Nem hittem volna, hogy ilyen életkörülmények között is összeházasodnak, és lám mégis. Szóval ma lesz a nagy nap. Már korán reggel felkeltünk, mert bár Sam-ék nem akartak nagy felhajtást, azért valamit mégis össze kell hozni. Mivel egyébként is rendezvényszervezőnek tanultam volna, így átvállaltam az irányító szerepét. Igazából csak nem engedték, hogy bármit is megemeljek, így dirigálhattam én anélkül, hogy bárki is beszólt miatta. A szertartást nem akarták templomban tartani, ezért találni kellett egy csendes kis helyet. Még jó, hogy mindketten felhajtás nélküli ünnepséget akartak. Bár voltunk összesen kb 6-an, szóval semmiképp sem lehetett volna nagy felhajtás. A közeli tópartot ideális helyszínnek találtuk. Még régebben beszélgettem Samantha-val, és egyszer szóba került, hogy ki milyen esküvőt szeretne. Abban mindketten egyetértettünk, hogy egy kis csöndes ünnepség a legmeghatóbb. Ő szíve szerint tengerparton mondaná ki a boldogító igent. Mivel itt nem volt a közelben tengerpart, csak óceánpart, de az is jó messze, így esett a választás a tópartra. Csodaszépen kidekoráltuk addig, amíg a két Sam valamennyire összeszedte magát. Nah nem arra kell ám gondolni, hogy most aztán öltöny meg mennyasszonyi ruha. Nem cifrázzák túl. Szimplán csak valamennyire normális kinézetet akartak összehozni. Szóval már kora reggeltől dirigáltam. Meg hát 5 percenként le kellett ülnöm pihenni, mert eléggé könnyen kifáradtam.

-Dean! Annak nem ott van a helye. Már százszor elmondtam, hogy a bal oldalra kell rakni, nem a jobbra.-idegeskedtem.

-Jhaj Cat, szerintem tök lényegtelen, hogy melyik oldalt van.

-Tévedsz, egyáltalán nem mindegy. Igenis nagy jelentősége van.

-Kislányom, talán mégse kellene most ezen vitatkozni. Fél óra múlva jönnek Sam-ék.

-Hát jó, legyen úgy ahogy ti akarjátok.-törődtem bele morcosan. Dúlva-fúlva odébbvonultam, és leültem a legtávolabbi padra.

Méghogy mindegy, melyik oldalon van.....már hogy a fenében lenne mindegy? Nem is értenek hozzá. Nah jó, valójában én sem, de nehogy már nekik legyen igazuk. Szóval magamban mérgelődtem, amikor is utánamjött Dean.

-Megnyugodtál egy kicsit?-ült le mellém. Jhaj, annnnnnyira aranyos volt, én meg annnnnnnyira bunkó.

-Igen. Bocsi, de tudod, mostanában kissé ingerlékenyebb vagyok.

-Igen, vettem észre.-nevette el magát.-De semmi gond, elnézzük most az egyszer.

Oh, istenem, hát nem édes? Már olyan szinten vágyakoztam utána....és emiatt számos jelet küldtem, meg célozgattam, de mintha ő ezt nem akarta volna venni. Már szó szerint szégyeltem magam, hogy ennyire vágyódom utána.

-Nah jó, menjünk vissza.-keltem fel.

-Nem akarsz még egy picit pihenni?

-Mi? Pihenni? Pont ma? Nem, kizárt.

-De nem szeretném, ha túlhajszolnád magad.

-Itt vagy mellettem, majd figyelsz rám.

Ekkor kocsikerék csikorgására lettünk figyelmesek. Áh, megjött végre Riley és a lovagja, Jensen.

-Sziasztok.-mentem oda üdvözölni őket.

-Szia Cat.-ölelt meg Riley, már amennyire tudott a nagy hasam miatt.

-Szia Cathrine.-adott két puszit Jensen. Különben nemcsak jól nézett ki, meg gazdag volt, hanem tök rendes is. Ekkor viszont újabb autó érkezett. Jéé, Chad az. Megkapta a meghívót, ami csak egy kis e-mail volt, és eljött. De rendes tőle. És...oh, szupppper. Itt van Jo is. Nah mindegy, ez most nem rólam szól, hanem a két Sam.ről, szóval jó pofát vágok.

-Szisztok. Örülök, hogy el tudtatok jönni.-mentem oda hozzájuk a legédesebb mosolyommal.

-Oh, Cat. Szép pocakot ereszetettél.-hát igen, ez Chad.

-Hát így még ezt nem mondták nekem, de azért köszi.

-Tényleg jól nézel ki.-állapította meg Jo. Jesszusom, ez meg kicsoda, és mit csinált a régi Jo-val?-Szóval kitől is van pontosan a gyerek? Tudod, hpogy ki az apa?

Jólvan, ezen felhúztam magam, de legalább kiderült, hogy Jo még a régi. Különben is milyen kérdés az, hogy tudom-e ki a gyerek apja?

-Képzeld csak, tudom.-mondtam a lehető legnyugodtabb hangon. Hirtelen csak ott termett Dean.

-Én vagyok az apa.-jelentette ki. Huu, hát látni kellett volna azt, micsoda döbbenet ült ki Jo arcára. Rögtön felvidított.

-Áh, értem.-bólogatott megszeppenten Jo.

-Héé, gyertek. Mindjárt megérkeznek Sam-ék.-szólt oda anya. Mindenki ment és elfoglalta a helyét, és vártuk, hogy megérkezzenek.