-Jó napot a hölgyeknek. Hoztunk egy kis harapnivalót.-mondta Dean. Ejh, de jó kedve volt...
-Jo és Chad?-kérdezte Riley.
-Elmentek sétálni.-válaszolt Sam.
-Jhaj, remélem nem olyan bolond Chad, hogy összejönne Jo-val. Brrr. Rémes lenne.-borzongott bele Samantha.
-Mi a baj Cat? Olyan csöndes vagy.-figyelt fel Sammy a fura viselkedésemre.....hogy hallgatag vagyok.
-Semmi különös. Csak kissé leesett a vérnyomásom, és ettől megfájdult a fejem.-füllentettem kissé. De profin ment.
-Tessék, itt van egy kis harapnivaló.-dugta az orrom alá a kaját. Fánk....uhh, vidd előlem. Alapból szeretem, de most meg nem bírnám enni.
-Köszi, de most nem vágyok fánkra.-próbáltam finoman fogalmazni. Attól rettegtem, hogy kiderül a terhességem. Szóval úgy kellett fogalmaznom, nehogy kitalálják. Nem mintha sokáig titkolhatnám.
-Hogy-hogy? Hiszen szereted, nem?
Jesszus, rájön. Tuti, hogy rájön. Vagy legalábbis sejteni fogja. Mit csináljak? Könyörgöm, segítsen valaki.
-Igen, de....-járt az agyam.-...most nem kívánom az édeset, mert épp csokit ettem.
Huu, sikerült.
-Áh, értem.
-Cat, nincs kedved sétálni?-kérdezte Riley.
-De, van.-mondtam kissé zavarodottan. Dean arcát tanulmányoztam, hogy vajon sejthet-e valamit. De hát hogy is sejthetne? Hiszen erre senki sem gondolna.
-Várjatok, én is megyek.-szólalt meg Samantha.
Szóval így hárman elmentünk sétálni. Egész séta alatt csak panaszkodtam. Aztán Riley megunta ezt.
-Idefigyelj Cat!-rántott vissza a karomnál fogva.-El akarod vetetni a gyereket?
-Mi? Dehogy. Elvből ellenzem az abortuszt.-mondtam határozottan.-De tudod, nem épp ez a megfelelő alkalom a gyerekvállaláshoz. Gyerek vagyok még én is. És a mostani életformám se épp kedvező egy gyereknek. Hát az apáról ne is beszéljünk.
-Cat! Ha tetszik, ha nem, anya leszel. Mostantól már nem csak magadért felelsz, hanem a kicsiért is. Úgyhogy gyorsan kapd össze magad. És tudod jól, hogy nem egyedül kell mindezt végigcsinálnod. Mi itt avgyunk neked. És ha elmondanád Dean-nek is...
-Kizárt!-vágtam rá.
-Akkor mit akarsz csinálni? Mert előbb-utóbb szembe fog tűnni neki.
-Titkolom, amíg lehet.
-És utána?
-Passz. Majd azt mondom, hogy mástól van.-vontam vállat.
-Remélem Cat, csak viccelsz. Bármennyire is nem tetszik, Dean az apa. És ezt neki is joga van tudni.
-Oké, igazad van. De még nem készültem fel, hogy elmondjam neki.
-Rendben. Nem baj. Majd ha felkészültél rá, csak akkor mondod el. De először is....-odament Riley egy telefonfülkéhez. Lapozgatni kezdte a fülkében lévő telefonkönyvet.-El kell menned egy nőgyógyászhoz. Csakhogy megtudjuk, minden rendben-e.
Ezzel egyetértettem. Találtunk is egy telefonszámot. Riley tárcsázott, amjd hosszasan egyezetetett.
-Nah?-kérdeztem.
-Délután 1-re mehetsz.
-Oké, köszi.
Visszamentünk a szállásra. Ettem egy kis kaját, nehogy rosszul legyek. Aztán bejelentettük a fiúknak, hogy ismét sétálunk egyet. Remegett kezem-lábam, amikor beléptünk a rendelőbe. Az orvos elég normális volt. A vizsgálat végére bebizonyosodott, hogy tényleg gyereket várok. Szóval kicsit megnyugodtam, hogy legalább a babának nincs semmi baja, vagyis magzatnak. Ha már szakszavakat akarok használni. Aztán visszamentünk a szállóba. Nah jó, egy kis kerülőt tettünk, mert megkívántam a fagyit.
Amikor visszaértünk, már ott volt Riley és Chad is. Mindannyian kérdően néztek ránk.
-Mi van?-kérdeztem tőlük.
-Riley meg Chad látott titeket a városban.-kezdett bele Sammy.
-És?-vont vállat Sam.
-Épp egy nőgyógyászati rendelőből jöttetek ki.
-Csak nem terhes valamelyikőtök?-viccelte el Dean.
Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy most mindent bevallok. De visszatartottam magam a nagy kitárulkozástól.
-Nem.-mondta végül Riley.-Miattam mentünk.
Sam-mel tök értetlenül pillantottunk egymásra.
-Miattad?-lepődött meg Sammy.
-Igen. Tudjátok, kissé felfáztam, és jobbnak láttam elmenni egy orvoshoz. Sam és Cat csak elkísértek.
-Ennyi?-kérdezte Dean.
-Miért mit vártatatok? Talán valami nagyobb dologra számítottatok?
-Hát, azt hittük...
-Mit? Hogy terhes valamelyikünk? Vagy valami komolyabb beteségünk van? Bocs fiúk, csak ennyivel tudok szolgálni. Egy egyszerű felfázással.
-Oké. Bocsi.-kért bocsánatot Sammy.
Jhaj, hát Riley istenien alakított. Le a kalappal előtte. Életet mentett, az biztos.
Aztán ezután jött még egy sokk. Jo és Chad bejelentették, hogy összejöttek, és ha nem baj, akkor hazautaznának. Azt nem bántam, hogy Jo elmegy, de Chad-et sajnáltam. Olyan gyorsan történt mindez, hogy már csak azt vettem észre, hogy el is indultak haza. Teljesen kiemrített ez a nap, úgyhogy ledőltem aludni egy picit.
