Visszamentem a szobába, felkaptam a táskám és kicsörtettem az ajtón.

-Hát belé meg mi a franc ütött?-kérdezte Jo a többieket.

-Dean!-kiabált ki Sam idegesen.

-Mi van?-jött be Dean a szobába.

-Már megint milyen hülyeséget mondtál Cat-nek?

-Én ugyan semmit.

-Jha, biztos jókedvében vonult el duzzogva.

-Nem tehetek arról, hogy ilyen sértődékeny.

-Ide figyelj! Cat nem sértődékeny!-szólt közbe Riley.-Inkább hálásnak kellene lenned, hogy az életét kockáztatva megmentett téged. Persze te úgy csinálsz, mintha ez nem lenne olyan nagy cucc, pedig az. Te nagyon bunkó voltál és vagy is vele, nem tudtad sose megbecsülni, és ellökted magadtól. Pedig Cat nagy kincs.-csak úgy záporozott Riley-ból.

-Nah jó, ebből elegem van!-szólt közbe Dean.-Ki a franc Cat, hogy folyton mindenki őt védi?! Bárhol is tűnik fel, bárkivel is ismerkedik meg, mindenkit az ujja köré csavar. Észre se veszitek, hogy folyton ő áll mindenhol a középpontban. Mindenkit irányít, meg parancsokat osztogat. Persze ez fel se tűnik nektek, hiszen közben olyan aranyosan viselkedik, mint valami szent szűz. De tudjátok mit? Elegem van ebből az egészből. Számomra már nem létezik semmiféle Cathrine Simon.-zárta le a szitkozódását, majd hangosan becsapva maga után az ajtót duzzogva kivágtatott.

Mindenki csak megkövülve nézte azt az ajtót, ahol előbb én, majd Dean is idegesen kivonult.

-Most nem azért, de én egyet értek Dean-nel.-törte meg Jo az addigi csendet.

-Ha Dean azt állítaná, hogy normális embereket ölni, azt is elhinnéd neki.-mondta Samantha.-Különben is már káros az egészségre ennyire bálványozni valakit.

Jo ezen felkapta a vizet, és ő is jó hangosan becsapta maga után szegény ajtót.

-És most?-kérdezte Chad, aki eddig mélyen hallgatott.-Mihez kezdjünk?

-Semmihez.-zárta le röviden Samantha.-Jo úgyis Dean után indult, és meg is találja, hogy aztán vigasztalgathassa. Cat meg ha lenyugszik, akkor visszajön. Ha nem, akkor lop egy kocsit, és hazamegy.

Addig mentem, amíg el nem értem egy kis tóhoz. Valahol a városka szélén voltam. Leültem a partra, és csak néztem a tükörképem a víz felszínén. Próbáltam lenyugodni, de nagyon nem ment. Szívem szerint hazarohantam volna, de tudtam, hogy most nem futamothatok meg. Itt kell maradnom, ha másért nem is, hát Samantha-ért. Ő számít rám, és én nem fogom hagyni, hogy bármi baja is legyen. De hogy fogjuk őt kihúzni ebből az alkuból? Hát őszintén fogalmam sincs. De megoldjuk, mert mindenre van megoldás. Szóval még 10 percig csak ültem és mélyeket lélegeztem, és miután úgy gondoltam, hogy nem fogok már senkinek se nekiesni, visszaindultam. A lehető legnyugodtabb állapotomban léptem be a szobába.

-Jhaj, azt hittem, hogy megint hazaindultál.-jött oda Riley.

-Dehogy, Samantha miatt jöttem, és nem hagyom cserbe.-mosolyodtam el.

-Köszi szépen.-ölelt meg Sam már szinte könnyes szemmel.

-Hol van Dean meg Jo?-néztem körbe. Senki sem válaszolt.

-Nah senki sem válaszol?-vontam fel a szemöldököm.

-Csak volt egy kis vita, és kimentek szellőztetni a fejüket.-összegezte Chad.

-Aha.-mértem végig a többieket. Tudtam, hogy valamit eltitkolnak. De hiába vagyok veszettül kíváncsi, nem kérdezem meg, mi történt.

-Lényegtelen. Inkább kezdjünk valamit magunkkal.-jelentettem ki.-Egy probléma sem fog megoldódni magától.

-De hogy álljunk neki?-kérdezte Sammy. Ajaj, ez rossz jel, ha még Sam sem tudja, mit csináljunk. Kicsit be is pánikoltam, de aztán gyorsan önbizalmat öntöttem magamba.

-Samantha élete forog kockán, szóval jó lenne gyorsan valamit kitalálni.-szögeztem le.

-Cat, egy kicsit félelemetes ezt így hallani.-rezzent meg Sam.

-Jha, bocsi. Szóval Sam problémáját kellene minél előbb megoldanunk.-javítottam ki magam.

-Így jobb.-sóhajtott Sam.

-Sam, hányszor volt ilyenhez szerncsétek?-fordultam Sammy-hez.

-Eddig egyszer.

-És hogy intéztétek el?

-Csapdába ejtettük, így felbontotta az alkut.

-Nagyszerű, meg is van a megoldás.-csaptam össze a tenyerem.

-Ez nem fog menni.-rázta a fejét Samantha.

-Igaza van.-helyeselt Sammy.

-Mert?-szólt közbe Riley.

-Mert ez nem egy egyszerű démon. Nem lehet csapdába ejteni, se elpuszítatni. Mi ahhoz kevesek vagyunk.

-Akkor fel kell ajánlani valaki mást cserébe.-vontam vállat.

-Mi?-rökönyödött meg mindenki.

-Most mi van? Meg ne sértődj Sam, de biztos van olyan ember, akinek mindennél jobban kell a lelke.

-Cat. Te most arra akarsz kilyukadni, hogy valaki mást áldozzunk fel?

-Igen.-de csak ekkor kapcsoltam, mekkora hülyeséget mondtam. Nem lehet senki mást feláldozni.

-Komolyan gondoltad?-kérdezte Chad.

-Nem, dehogy.-tagadtam.-Csak hirtelen ötlet volt, amit nem gondoltam meg. Különben sem tudnánk senki olyat, aki annyira kellene a démonnak.-és ekkor kapcsoltam. Én. Igen, én biztos értékesnek számítok az alvilágban. Mégicsak a kiválaszott vagyok.

-Akkor mi legyen?-zavarta meg Chad a gondolataimat.

-Majd holnap valamit kitalálunk, most inkább aludjunk.-javasoltam.

-Egyetértek.-helyeselt Riley. Lent még szóltunk a portásnak, hogy kellene még egy szoba, ahol én, Riley meg Chad meghúzhatjuk magunkat.

Már későre járt az idő, Chad és Riley rég aludtak, és szerintem a két Sam is. Én kint ültem a folyosón és csak elmélkedtem. Először azon, hogy hol lehet Dean meg Jo. Vagy mit csinálhatnak, de miután rájöttem, hogy nem akarom megtudni, a gondolataim más irányba terelődtek. Csak az járt az eszembe, hogy szerintem én megmenthetném Sam-et. Tuti örülne a lelkemnek a démon. De erről az ötletemről nem szólhatok senkinek, mert kézzel-lábbal tiltakoznának ellene. Sam is inkább meghalna, mintsem engem feláldozna. Szóval igencsak járt az agyam...egy ideig. Valahogy olyan fáradt lehettem, hogy ott a folyosón a falnak támaszkodva ültömben elaludtam...