Magamhoz tértem. Elsőnek még csodálkoztam, hogy nem vagyok megkötözve, csak amikor felültem, akkor éreztem, hogy rosszabb helyzetben vagyok. Jól bevágtam a fejem. Tehát ebből kikövetkeztettem, hogy egy nagy ketrecbe vagyok bezárva. Vaksötét volt, semmit sem láttam. Csak valami nyöszörgést hallottam. Szerencsére emberi hangok voltak...

-Hahó. Van ott valaki?-kérdeztem. Semmi válasz.

-Nyugi, nem én vagyok az elmebeteg csajszi.-mondtam tovább.-Épp be vagyok zárva. Szóval?

-Nem bántasz?-kérdezte egy hang.

-Én ugyan nem. Inkább engem bántottak.-dörzsöltem a fejem.-Ki vagy?

-Lana vagyok.

-Én meg Cat.

-Nem tudod, hogy kerültünk ide?

-Hát nem pontosan. De gondolom te is összefutottál a közös barátnőnkkel.

-Igen. Egy csajra emlékszem, de többre nem.

-És mióta vagy itt?

-Nem tudom pontosan. Úgy 1 órája tértem magamhoz. De most mi lesz? Meg fogunk halni?

-Dehogy fogunk. Kijutunk innen.-nyugtattam.

-De hogyan?

-Nyugi, már jön a felmentősereg, ha minden igaz. De addig is töröm a fejem.

Ekkor hirtelen világosság öntötte el a helyiséget. Susan jött be.

-Már megint itt van.-esett kétségbe Lana.-És felém jön.

-Nyugi. Ne pánikolj!

De ezzel nem sokat értem el. Lana már szinte visítozott. Valamit tennem kellett.

-Hééé, Susan!-kiáltottam neki. Erre rám nézett, és felém indult. Király. De legalább Lana abbahagyta a pánikolást.

-Tudom, hogy te egy szellem vagy. Vagy legalább is hasonló. És veletek nem igazán lehet tárgyalni, de nem engednél el minket?-kérdeztem. Hát elég hülye helyzetben voltam.

-Én nem vagyok szellem.-mondta tök nyugodtan.

-Valóban? Akkor mi vagy?

-Halhatatlan.

-De jó neked. És mondd, minek gyilkolod az embereket?

-Én nem ölök meg senkit.

-Persze. Akkor minek tartasz minket fogva?

-Ti vagytok a barátaim.

Jesszus, valami elmebeteg szellemmel van dolgunk. Remélem sietnek Sam-ék.

-Ajálhatok egy jó pszichológust. Bár nem tudom, szellemeket mennyire kezel, de egy próbát megér. Csak engedj el minket!

-Ti vagytok a barátaim. És itt maradtok örökre velem.-majd elment.

-Azt mondtad, hogy szellem?-kérdezte Lana.

-Öh, igen. De ez hosszú. A lényeg, hogy kiszabadulunk.-és elkezdtem törni a fejem.

-Riley. Már vagy 6 kihalt épülettömböt átnéztünk, de semmi. Van még esetleg valami ötlet?-kérdezte Sam.

-Igen, még egy van. A régi vasöntöde. Ha ott se lesz semmi, akkor passz.

-Jó menjünk.

Időközben Sam-ék is őrülten kutattak utánam, de ők se jutottak többre.

-Dean. Mit csináltatok Riley-val?

-Semmit.

-Jha persze. Ezt nézem ki belőled.

-Mi van?-nézett értetlen fejjel Dean.-Figyelj, nem csináltam semmit sem Riley-val. Világos?

-Mint a vakablak. Nah menjünk tovább.

Riley-ék ott voltak már a vasöntödénél.

-Hát Riley. Szerintem itt sincsenek.

-Cst!-fülelt Riley.-Hallod?

Sam is nagyon fülelni kezdett.

-Mit kellene hallani?

-Gyere!-indult meg Riley.