Kint az utcán botorkáltam, amikor csörgött a mobilom. Sam volt az.

-Hello Cat! Hol vagy? Beszélnünk kell! Fontos!

-Ha Dean-ről van szó, akkor nem érdekel.

-Igen, Dean-ről van szó, meg rólad, meg rólam. És tényleg fontos.

-Nah jó. Itt vagyok a 3. és a 6. sugárút kereszteződésénél. Van itt egy kis étterem-féle, a BlueNight. Ott várlak.

-Oké, sietek.

Közben én beültem, és rendeltem ebédet. Tényleg nem kellett sokat várni Sam-re.

-Szia. Köszi, hogy beszélhetünk.

-Jó-jó. Csak mondd már! Túl akarok lenni rajta.-sűrgettem.

-Szóval. Kezdjük az elején. Most nagyon őszintén, mit érzel Dean iránt?

-Öh, szeretem. Vagyis azt hiszem. Nem tudom biztosan. Nah ez bonyolult. Vonzódom hozzá, meg olyan jó érzés, ha a közelemben van, de másrészt meg folyton vitatkozunk, és öljük egymást. Szóval tényleg nagyon hasonlítunk, de nagyon különbözünk is.

-Értem. De ugye szeretnéd rendbehozni?

-Igen, legalábbis úgy hiszem.

-Nah, ez már valami.

-Nem. Ez még semmi. Mert ő már nem szeret. Sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy szeretett valaha.

-Ez nem igaz. Ő igenis szeret, és ez nála nagyon-nagy szó.

-De ezt tőle sose hallom.

-Könyörgöm Cat. Ő Dean Winchester. Egyáltalán nem a szavak embere. Kivéve ha valamilyen csajt kell ágynak dönteni. Sose mutatja ki az érzelmeit, nem tűnt még fel?

-Hát, de. Akkor is...

-Cat! Ne idegesíts! Teljesen kivagyok már attól, hogy mindketten fújtok egymásra, utána meg nekem sírjátok el, hogy milyen rossz a másik nélkül.-jött dühbe Sam.

-Jó-jó. Nyugi Sam.-próbáltam csillapítani.

-Oké, nyugodt vagyok.-vett nagy levegőt.-Szóval akkor mi lesz? Megpróbáljátok újra?

-Én benne vagyok. Már csak rajta múlik.

-Nah gyere, menjünk vissza hozzá.

-Jólvan.-bólogattam hevesen. Visszafele az úton tök izgultam, de hogy miért, azt nem tudom. Aztán megérkeztünk a szállodába.

-Szia Dean.-toppantam be kissé zavarodottan a szobába.

-Öh, szia.

-Nah akkor én most magatokra hagylak titeket. Beszéljetek csak meg mindent.-indult ki Sam.

-Ne!-kiáltottam utána, majd odasiettem hozzá, és odasúgtam a fülébe.-Légyszi Sam, ne menj el. Hátha megint mindent elrontunk, vagy összeveszünk. Ha ittmaradsz, akkor legalább időbe közbe tudsz lépni, még mielőtt nagy vita alakulna ki.

-Hát jólvan. Akkor én oda leülök az ágyra. Ti csak beszéljetek.-lökött oda Dean-hez.

-Hát, szóval.-próbáltam valahogy elkezdeni.-Elég hülyén érzem magam.

-Igen, én is. Nem is tudom, hol kezdjem.

-Jahj gyerekek.-szólt közbe Sam.-Hogy tudtok ilyen izék lenni.

-Hé, öcsi. Ha te állnál itt, akkor te is csak nyökögnél. Úgyhogy nem kérek kommentált.

-Dean. Te nem is önmagad vagy. Meg se bírsz mukkani.-nevetett Sam.

-Valóban? Hát képzeld, szeretem Cat-et, és bármennyire kinézed belőlem, vagy sem, ez így van. Különben sem a szavak embere vagyok.-már szinte kiabált Sam-mel.-Figyelj Cat.-fordult oda hozzám.-Szerinted megpróbálhatjuk újra?

-Igen.-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon, majd megcsókoltam.

-Jhaj, ezt ugye már nem kell végignéznem?-kérdezte Sam.

-Hát öcsi, nem kényszerítelek.-majd felém fordult, és most ő csókolt meg. Fel sem tűnt, mikor meg hogyan lépett le Sam. Volt jobb dolgunk is Dean-nel.

-El sem hiszem, hogy megint minden jó.-mondtam odabújva hozzá az ágyban.

-Igen, én sem hittem volna. De ez most így jó. Élvezzük ki, amíg újra egymás nyakának nem ugrunk.

-Ami minden bizonnyal nemsokára meg fog történni.

-Hát igen. De sebaj. Majd megoldjuk.

Aztán egy ideig csak feküdtünk egymás mellett, végül pedig elaludtunk. Pedig még csak délután volt.

Hát van náluk édesebb pasi a világon?

Csajok!(Ildy, Dóri). Milyen néven szeretnétek szerepelni?