-Sam! Nem tudod, hol van Cat?-törtetett be a szobába Dean. Aztán mintha lefagyott volna.

-Dean.-ültem fel az ágyban. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit műveltünk Sam-mel.-Ez....ez...ez nem az.....

-Dean! Mi tényleg nem......-mentegetőzött Sam is.

Dean semmit sem szólt csak bámult maga elé, majd felfogta ezt az egészet. Megfordult, becsapta maga után az ajtót. Aztán már csak azt hallottuk, hogy csikorognak a Chevy kerekei.

-Sam. Miért? Nem értem.-ráztam a fejem kétségbeesetten.

-Én sem tudom, miért tettük.-döbbent le Sam.

Átrohantam a szobámba, majd miután lelkileg valamennyire összeszedtem magam, lementem a konyhába. Nem sokkal utánam jött Sam is.

-Mi történt Dean-nel? Miért viharzott olyan feldúltan el?-kérdezte anya köszönés helyett.

Sam-mel egymásra néztünk, de semmit sem szóltunk. Anya mindent ki tud olvasni a szememből.

-Kislányom, csak azt ne mondd, hogy ti......-mutogatott rám meg Sam-re. Lesütöttem a szemem.

-Ugye csak vicceltek?!-háborodott fel anya.-Ti ketten...

-Anya! Ki ne mondd!-szólaltam meg.

-Ti lefeküdtetek?!!-kelt ki magából anya.

-Azt hiszem, megyek levegőzni.-suttogta Sam, majd eliszkolt.

-Anya. Értsd meg, nem tudom mi volt az. Én nem akartam, meg ő se. Meg szeretem Dean-t.

-Gratulálok kislányom! Sikerült elrontani mindent! Lehet, hogy Sam-et is félreismertem. Hogy tehetett ilyet a testvérével? De hogy téged is így félreismeretelek.....Hatalmasat csalódtam benned! Most pedig takarodj a szemem elől!-förmedt rám.

Nem kellett kétszer mondania. Fogtam a kocsikulcsokat, és elhúztam. Miközben vezettem, egyfolytában zokogtam. Nem értettem, miért tettem. Felmentem a közeli hegyre, ahonnan gyönyörű a kilátás. Kezdetben tényleg megállás nélkül bőgtem, aztán valahogy lenyugodtam. Elterültem a motorháztetőn, és csak bámultam az eget. Próbáltam megfejteni a gondolataimat. Hiába próbálkoztam, nem ment. Aztán már sötétedett, haza kellett mennem. Sam és anya is otthon volt, de Dean sehol.

-Dean hol van?-kérdeztem anyát, de ő mintha nem is hallotta volna. Majd Sam-hez fordultam.

-Nem tudom, azóta nem jött haza.-mondta Sam csendesen.

-De mégis hol lehet?-tűnődtem el.

-Ha engem kérdezel, akkor szerintem iszik valahol.

-Mi van?

-Eddig csak egyszer ivott csaj miatt....

-Katie miatt.-fejeztem be.

-Igen, pontosan. Szóval szerintem most megint iszik. Életében másodszor csaj-bánatában.

-Hát Denver-ben sok kocsma van...-tűnődtem el.

-Felejtsd el Cat! Meg ne próbálj utána menni!

-Miért?

-Hogy miért? Még én se merek a közelébe menni, te meg meg se próbáld!

-Igazad van. Nem is bírnék a szemébe nézni. De áruld már el, hogy miért csináltuk!

-Nem tudom.

-Sam, meg ne sértődj, de fogalmam sincs, hogy miért feküdtem le veled. Nem azért, jó pasi vagy, de inkább vagy a bátyám, mint pasim.

-Cat! Épp ezaz, hogy én is így vagyok vele.

-Akkor meg mi volt ez az egész?

-Fogalmam sincs. Mintha nem is én irányítottam volna az érzelmeimet.

-Nem értem.-majd megfordultam, és szó nélkül felmentem a szobámba. Aznap már nem jöttem többet ki.