Én közben nem tudtam hova tenni a gondoltaimat. Megállás nélkül csak agyaltam, de semmire sem jutottam.

-Cat!-hallottam anya kiáltását.

-Csakhogy megvagy.-sietett oda Dean.

-Csak egyedül kellett lennem.-mondtam nyugodtan.

-Gyere kislányom. Menjünk haza!-kért anya. Szó nélkül hazaindultam. Nah jó, nem teljesen szó nélkül, mert mivel mezítláb voltam, a gallyak, meg a kövek teljesen szétvagdosták a talpam. Szerencsére Sam volt olyan lovagias, hogy hazavitt a hátán:).

Otthon senkihez sem szóltam, tök csendben közlekedtem és egész nap a hangom sem hallották. Amikor viszont este mindenki elaludt, gyorsan pakolni kezdtem. Igen, úgy döntöttem, hogy elszököm. Nem akartam mindenkinek az életét tönkretenni azért, mert engem az idióta sors ilyen élettel áldott meg. Tudtam, hogy bármi is történjék, mindenképp az lesz a vége, hogy meghalok. Szóval nem akartam ebbe anyáékat is belevonni. Összepakoltam, és szerencsére hangtalanul ki tudtam osonni a házból. Még anya kocsikulcsait is megtaláltam a vaksötétben.

-Hova-hova Cathrine?!-hallatszódott egy hang a sötétben kint a garázsnál.

-Dean! Mi a francot keresel itt?-lepődtem meg.

-Hmm...levegőzök. És te?

-Én is.-vágtam rá.

-Hátizsákkal?-bökött a kezemre lévő táska felé.

-Sose lehet tudni, mire lesz szükségem levegőzés közben.

-Ugyan Cat! Hova készültél?

-El innen. Minél messzebb.

-Merthogy?

-Mert nem akarok anya terhére lenni. Meg a tiétekére se.

-Ne hülyéskedj!-jött oda hozzám.

-De olyan rossz így.-öleltem meg.

-Ne félj! Itt vagyok!-nyugtatott. Nah jó, tudom, hogy köcsög vagyok, de csak megjátszodtam az ölelést. Fájt miatta a szívem, de nem tudtam Dean-t máshogy félreállítani, minthogy megfogtam a háta mögött lévő botszerű valamit, és leütöttem.

-Bocsi édes, de nem tudtad volna megérteni.-mondtam neki, miközben ő eszméletlenül feküdt. Azért annyira nem kell sajnálni, nem ütöttem olyan nagyot. Reggelre meg se fog látszódni neki. Aztán gyors kocsiba pattantam, és elhajtottam, mert tudtam, hogy nemsokára magához tér. Én már 5 perce úton voltam, amikor Dean magához tért.

-Marie!-nyitott be anya szobájába.-Cat elszökött.

-Mi van?-pattant ki az ágyból anya.

-Leütött, és elhajtott a kocsiddal.

-Nagyszerű. Akkor menjünk!!

-Hova? Nem tudom, merre ment.

-Akkor csak tétlenül várjunk?

-Nem tudunk mást csinálni.

És tényleg nem tudtak, csak mászkáltak fel, s alá a házban. Én meg csak hajtottam a kocsit, de fogalmam sem volt, hogy merre tartok.