Hupsz, Dean-t ütöttem le.
-Mit csináltál már megint Cat?-futott oda anya Dean-hez. Közben DEan is magához tért. Anya felsegítette.-Jól vagy Dean?
-Kicsit zsong a fejem.-fogta a fejét.
-Sam, gyere, vigyük fel a szobába. Cat te meg hozz jeget.-utasított anya.
-Cat, te meg hozz jeget.-vágtam hozzá az arcokat.-Mintha bele akarna halni.
-Ne pimaszkodj! Inkább siess!-szólt rám anya. Unottam kivettem egy jégakut a hűtőből, és felbaktattam a szobába.
-Itt van.-dobtam oda az ágyra.-Most pedig megyek aludni. Jó éjt.-jelentettem ki.
-Ácsi, nem mész te sehova!-vágott közbe anya.-Ittmaradsz ma este Dean-nel, és ha valamire szüksége van neki, akkor kiszolgálod.
-Mi vagyok én, a csicskása?-háborodtam fel.
-Lányom. Ennyivel tartozol neki. Különben meg holnap lemondhatsz arról, hogy továbbmenj velük. Ezt ugye nem akarod?-mosolygott fölényesen anya.
-De most úgy csinálsz, mintha az én hibám lenne. Kezdjük ott, hogy miért mászkál éjjel egy számára idegen lakásban. Azt hittem, hogy betörő. Másodszor meg örüljön neki, hogy csak egy serpenyő akadt a kezembe, nem pedig egy kés.
-Ezt most hagyd abba!
-Marie.-szólt közbe félénken Sam.-Majd én ittmaradok.
-Kizárt. Jössz velem.-tesséékelte kifele anya Sam-et.-Jó éjszakát.-szólt még vissza anya. Hát jha, nagyon jó lesz. Gyors átmentem a szobámba, hogy elhozzam a késem. Nem tudok nyugodtan lenni, ha nincs a közelemben.
-Nem akarok késsel a hátamban ébredni.-jegyezte meg Dean, miutá megpillantotta a kezemben.
-Nyugi, nem piszkolom be apa kését miattad.-vetettem oda félvállról, miközben ismét elkezdtem forgatni a kezemben.
-Aha, ez megnyugtat.-mondta, de közben a késemet szugerálta.-Nem akarod abbahagyni?
-Mit?-néztem rá kérdően, közben tudtam, hogy a késforgatásra céloz.
-Áh, mindegy, hagyjuk. Szóval hol alszol?-váltott témát.
-Az ágyban, hol máshol.
-Mármint itt mellettem?
-Miért, mit hittél? Hogy majd a földön alszok?-ültem be az ágyba mellé, és ismét elkezdtem késezni.
-Hát nem tudom.-mondta, miközben távolabb húzódott tőlem. Láttam rajta, hogy azért tart attól, hogy olyan ügyetlen vagyok, hogy elejtem, és nekiesik a kés, meg hasonlók. Bár ilyen sose történt velem, de azért csak féljen tőlem.
-Nah jó éjszakát.-mondtam vagy 15 perc késforgatás, meg gondolkodás után. Eddig egyikünk se szólalt meg.
-Jha, neked is.-mondta. Majd az oldalamra fordultam. Épp elkezdtem elaludni, amikor Dean mozgolódni kezdett.
-Mi a fenét csinálsz?-fordultam felé, miután felkapcsoltam a kisvillanyt.
-Jha, bocs, csak nem bírok ennyi ruhában aludni.-ekkor vettem észre, hogy már nincs rajta póló. Igen jól nézett ki. Uhh, basszus, ilyenre még csak nem is gondolhatok. Hiszen most lett eltemetve Troy. És itt lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Ezt észrevette Dean.
-Héé, tudom, hogy jó testem van, de azért még senki sem sírta el magát.-nem szóltam semmit sem.
-Cathrine. Mi van?-komolyodott meg Dean, miután észrevette, hogy tényleg valami bánt.
-Lássuk csak.-töröltem meg a szemem.-Ma temették el a húgom, a barátom, és egy jó haverom. Megtudtam, hogy apám démonvadász volt, és olyanokra vadászott, amit én eddig csak a horrofilmekben láttam. Jha, és még azt is megtudtam, hogy apa miattam halt meg. Szóval nem épp életem legszebb napjai ezek.-mondtam, majd hátat fordítottam, és próbáltam minél előbb elaludni. Egy idő után sikerült is. Másnap reggel Sam ébresztett minket.
-Jó reggelt fiatalok.-löködött meg minket.
-Mivan öcsi?-ült fel álmos fejjel Dean.
-Szia Sam.-ültem én is fel az ágyban.
-Látom mindketten életben vagytok. Ez dícséretes, hogy nem öltétek meg egymást.
-Jha, az.-mondta Dean.-Most fordult elő először, hogy egy ágyban aludtam egy csajjal, és mindkettőnkön rajtamaradt a ruha.-vigyorgott rám.
-Mert fatökű vagy.-vontam vállat.
-Nah ez fájt.-háborodott fel Dean. Sam csak elnevette magát.-Te meg mit nevetsz öcsi? Ahelyett, hogy mellettem állnál.
-Miért kellene? Különben is, szerintem Cathrine...
-Csak Cat vagyok, ok? A Cathrine-t nem szeretem.
-Szóval szerintem Cat olyan, mint te lánykiadásban. Éppolyan idegesítő, meg akartatos.
-Ezt kikérem magamnak.-szólt közbe Dean.
-Én is.-vágtam rá.-Én sokkal szebb vagyok.-erre Dean morcosan rámnézett.
-Már most herótom van ettől a csajtól.-mondta Sam-nek.
-Srácok, gyeretek reggelizni!-kiabált fel anya.
-Nah gyertek, menjünk.-szólt Sam. Majd mindannyian levonultunk.
