Aztán megpillantottam a hang forrását. Egy lány volt. Talán annyi idős lehetett, mint én. Nem volt sem véres a ruhája, sem sápadt, meg semmi hasonló, amiből arra következtettnék, hogy szellem vagy démon lehetett.

-Miért vagy ideges?-kérdezte.

-Ki vagy te?-hátráltam. Közben nyúltam hátra a nadrágomhoz, de csak ekkor kaptam észbe, hogy minden fegyverem a könyvtárban hagytam.

-Nem szabad idegesnek lenni.-mondta.

-Ki vagy te?!-ordítottam. Bár csak egy sima lánynak nézett ki, valamiért mégis megrémített.

-A nevem Susan.

-Mit keresel itt?!-még mindig nem vettem lejjebb a hangerőt.

-Nem szabad idegesnek lenni.-indult el felém.

-Ne gyere közelebb!-üvöltöttem rá, és felkaptam valami követ, ami ott volt a lábam mellett. De mintha nem is hallott volna, egyre csak jött. Esküszöm már rettegtem. Nagyon közel volt, ezért odadobtam a követ. Nah nem egy kis kavicsra kell ám gondolni...elég nagy kő volt. Fejbe dobtam. Felszakadt a bőr a halántékánál. Normál embernél ez a sérülés minimum ájulás, de ennél semmi.

-Ezt nem kellett volna!-vált idegessé. A szeme pedig vörösen kezdett izzani. Már csak ez rémlik.

-Dean, nem kellene megkeresni Cat-et? Már sötétedik.-kezdett el aggodalmaskadni Sammy.-És nála se telefon, se semmi nincs.

-Ugyan Sam. Nagy lány már, tud magára vigyázni.-legyintett Dean.

-Most ezt nem mondod komolyan, hogy nem is érdekel.-döbbent le Sam.-De tudod mit, jólvan. Majd én elmegyek megkeresni.-indult meg Sam.

-Várj!-futott utána Samantha.-Én is segítek.

Szóval a két Sam elindult megkeresni engem, Dean meg ottmaradt a könyvtárban Riley-val.

-Figyelj Dean. Itt már úgyse találunk semmit. Menjünk inkább vissza a lakásomba, és ott összegezzük a tudásunkat.-mondta Riley.

-Oké.-vigyorgott Dean, amjd elmentek Riley lakására. 

-Dean, van neked barátnőd?-kérdezte fent Riley.

-Nincs.-mondta Dean olyan lassan, mintha a világ legbonyolultabb szavát kellett volna kimondania. Erre Riley megcsókolta. Dean kezdetben nem tiltakozott, de aztán elhúzta a fejét.

-Talán még se kellene.

-Miért? Már nem vagyok számodra vonzó?-kérdezte Riley.

-Nem arról van szó. Jól nézel ki, nagyon is. Csak...

-Csak mi? Egyedülállók vagyunk, vonzódunk egymáshoz. Akkor meg?

Dean nem felelt, csak a padlót bámulta.

-Dean. Ugye nincs barátnőd?-méregette Riley.

-Hát tudod...

-Dean! Azt ne mondd, hogy van. Jesszus.-kapott a fejéhez.-Cat az, ugye?

-Lehet...

-Mi az hogy lehet? Az vagy nem az?

-Igen, az.

Erre Riley egy hatalmas pofont lekevert Dean-nek.

-Hogy képzelted? Hogy voltál képes megcsalni a barátnődet?

-Riley, ez csak egy csók volt. Még nem dőlt össze tőle a világ. Különben se kezd ezt a hülye rögeszmédet már megint.

-Dean, te is pontosan tudod, hogy az égattaegy világon mindent elviselek, csak a megcsalást nem. Ez az egyetlen dolog, ami mélységesen feldühít, és elítélem.

Oké, ezt szerintem senki sem gondolta volna Ms. Fürdőruhamodellvagyok-ról. Talán félre lett ismerve.

-Igen. Ez az egy dolog volt, amit utáltam benned. Egyébként simán együtt lehettünk még volna.

-Én már a legelején szóltam, hogy ez az egy dolog kiakaszt, és szerintem tök megalázó. És te ezt elfogadtad.

-Most úgy mondod, mintha miattam alakult volna ki ez benned. Én arról nem tehetek, hogy apád megcsalta anyádat, és el is hagyta.

-Ebbe őket ne keverd bele!-vált ingerülté Riley.-Különben sem meséltem el az egész sztorit.

-De...

Dean ezt a mondatát már nem tudta befejezni, mert mindenféle kopogás vagy hasonló nélkül betörtetett a két Sam a lakásba.

-Dean!-lihegett Sammy.-Gond van!

-Miféle gond?

Erre Sam átnyújtott valamit Dean-nek.

-Ez Cathrine nyaklánca.-állapította meg Dean.-De hogy?

-A város melletti kis erdőben találtuk. De Cat-nek nyoma sincs.

-Gyerünk megkeresni!-pattant fel Dean. Már indultak volna mind a 4-en ki, de Dean rájuk szólt.-Nem lányok! Ti maradtok! Semmi szükség arra, hogy nektek is bajotok essen!

-De Dean!-szólalt meg Samantha.

-Nem Sam! Nem kell kommentár! Maradtok és kész!

Sam és Dean elmentek, a két csaj meg ottmaradt a lakásban.

-Sam, te jóban vagy Cat-tel?-kérdezte hirtelen Riley.

-Igen. Eléggé.

-Elmondhatok valamit?

-Persze.

Szóval Riley leadta ezt a megcsalásos sztorit, ami azért annyira nem volt durva, mint amennyire ő beállította.

-Hát Riley. Én ismerem Cat-et. Elég hirtelen természet, de annyira talán nem tragikus. Különben is csak Dean fejét fogja leszedni. Nah ott nem lennék a helyébe, mert ha valakire megharagszik Cat, azt Isten óvja.

-Ne ijeszgess!-rémült meg Riley.

-Nyugi, veled még kezet is ráz, hogy megpofoztad Dean-t.

-Menjünk!

-Mi? Hova?

-Megkeresni Cat-et. A fiúk úgyse fogják megtalálni.

-És mi igen?

-Hát jobban ismerem a környéket, mint ők.

-De Dean azt mondta...

-Kit érdekel, mit mondott?

-Hát jó. Menjünk.

Majd elindultak ők i