-Dean, nem akarod csak úgy mégis elárulni, hova megyünk?-kérdeztem, miután már vagy 4 órája csak kocsikáztunk, de Dean-en kívül senki sem tudta, hogy hova. Vagy legalábbis én tuti nem.

-Nyugi, mindjárt odaérünk.-szólt hátra.

-Nagyszerű. Kapsz egy telefont, és te máris fejvesztve rohansz. Valami fontos hapsi, nem?-vontam fel a szemöldököm.

-Fontosnak fontos, de...

-De mi?-majd a fejemhez kaptam.-Jhaj, azt ne mondd, hogy csajhoz rohanunk.

Dean hosszasan elbambult.

-Legalább valami volt barátnő?

Még mindig semmi válasz.

-Dean!!!-szóltam rá.

-Igen, egy csajhoz megyünk, akit régebbről ismerek.

-Meg közelebbről....-morogtam.

-Ugyan Cat! Most mit izélsz? Bajban van, ezért odamegyünk és segítünk.

-Mégis miféle bajban? Letörött a körme?

-Úgy véli, hogy valami démon vagy hasonló gyilkolássza a lakosságot.

-Dean! Honnan tud ő a munkánkról?-kérdezte hirtelen Sammy.

-Háát. Lehet, hogy megemlítettem neki...

-Mi van? Dean te meg vagy kergülve? Én egész végig titkolóztam Jessica előtt, te meg minden csajodat beavatod?

-Nem avattam be..csak egyet, vagy kettőt. Különben meg mit izéltek? Munkát kell elvégezni, és kész.

-Állj meg!-szóltam rá.

-Minek?

-Levegőzni akarok.

-Jólvan.-fékezett le.-Tessék, menj csak.

-Megyek is.-szálltam ki a kocsiból.-És vissza se jövök.

-Nem is kell.

Bevágtam a kocsiajtót.

-Hééé, meg vagy hülyülve? Óvatosabban a kocsimmal!

-Baromira nem izgat a kocsid!-ordítottam vissza, majd elvágtattam. Nem tudtam igazán merre menni, mert mindenmerre kihalt sík terep volt.

-Cat!-futott utánam Samantha.

-Jhaj, hagyjál Sam.

-Én megértelek.

-Valóban?

-Aha, engem is tök zavarna, ha a pasim egy volt csaja füttyentésére már fejvesztve rohanna.

-Most mondd meg! És ezt a hülye természetét kell elviselnem.

-De szeret.

-Úgy véled?

-Igen, tuti. Lehet rajta látni.

Ekkor odajött Sam és Dean is.

-Cat, sajnálom, hogy nem mondtam előbb. De most tényleg menni kell.

-Hát menj!

-Jólvan, de veled együtt.-majd megfogott, és felkapott.

-Tegyél le!-ordítoztam.

-Nem.

-De!

Elvitt vissza a kocsiig.

-Sam-ék, nem akartok segíteni?-kérdeztem idegesen.

Nem szóltak semmit sem. A kocsi mellett lerakott Dean.

-Bocs baby, de ha csak így lehet veled tárgyalni...-vigyorgott. Itt betelt nálam a pohár. Nem akartam, de nem bírtam visszafogni magam. Egy hatalmasat behúztam neki.

-Bocs, de ha veled csak így lehet tárgyalni....-mosolyogtam.

Szegény semmit sem szólt, úgy meglepte ez az egész.

-Nah most már mehetünk.-ültem vissza a kocsiba.

A többiek is szó nélkül visszaültek. Egész hátralévő úton senki meg sem pisszent. Mindenki tök feszült volt, csak én nem. Inkább élveztem... Aztán odaértünk. Dean célirányosan egy kis kávézó mellett állt meg.

-Ide üljünk be.-mondta. Még mindig mindenki kussban volt. Csak bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Dean telefonált.

-Nah?-kérdezte végül Sammy.

-Mindjárt ideér.-mondta Dean. Majd rámnézett, de én kerültem a tekintetét.

Nem kellett sokat várni, mert hirtelen nyílt a bejárati ajtó. Ahogy ránéztem a csajra, rögötn tudtam, hogy ő az. Nagy levegőket vettem, amíg odaért az asztalunkhoz. Az volt a legfontosabb, hogy megőrizzem a nyugalmam. Nem leszek ideges, nem leszek ideges, nem leszek ideges.